Lámpás ünnep
Szombat délután 5 órakor az óvoda udvarán összegyűltünk gyerekek, felnőttek a Szent Márton-napi lámpás felvonulásra. Szétosztottuk a saját készítésű lámpásokat és meggyújtottuk a mécseseket.
Mikor aztán mindenki kezében ott fényeskedett már a lámpása, elindult a menet énekszóval, bátor szívvel. Így énekelve, beszélgetve tettük meg az utat a térig. Ahol csoda várt minket! Fényes lámpácskák mutatták az utat egy-egy manóvárhoz. A gyerekek lámpásaikkal lázas keresésbe fogtak. S mindegyikük talált manót, mit határtalan boldogsággal szorítottak pici kezükben. Sötét volt már nagyon, de az apró lámpások fénye elég volt, hogy a gyerekek önfeledten, boldogan játszanak és örüljenek.
Meleg teát, sült almát és barátság cipót kapott mindenki. A kis tábortűz mellett melegedve énekszóval, mondókázással telt az idő. Lámpásainkban kialudtak a mécsesek, de fényük gyermekeink szívébe költözött!
“A napok egyre rövidülnek, és a külső sötétség egyre inkább hatalmába keríti a napokat. Ebben az időszakban a fényt, amelyet eddig a naptól kaptunk most saját magunkban kell megtalálnunk, és minden lény felé sugároznunk. A természet erői visszahúzódnak a föld mélyére, hogy aztán majd tavasszal, új erővel elinduljanak a Nap felé. Ez az időszak előkészülete az adventi várakozásnak. Az adakozás, a szívből fakadó adás megélésének az ideje.
A lámpások az égitesteket jelenítik meg. Ezek az égi erőket szimbolizálják, amelyek az emberi lélek segítségével akarnak hatni itt a földi világban.
A Mártoni önzetlen adakozás megélése segíti, hogy minél tisztábban éljük meg karácsony misztériumát.” (idézet innen: http://tunderrozsa.blogspot.com/)
Az ünnephez kapcsolódó mesénket a Mesealbumban olvashatják (A suszter manói).